Sokat beszéltünk már a terápia fontosságáról, hogyan zajlik egy-egy ülés, milyen tévhitek övezik a pszichológushoz járást vagy éppen milyen módszerekkel dolgoznak a szakemberek. Viszont a kliens szemszögéről még nem esett szó.
Milyen egy terápia kellős közepében lenni?
Nyilván mindenkinek más a megélése, de úgy gondolom, egy terápia sokszor nem könnyű. Hiszen adott egy probléma, amire keressük a megoldást, de közben sok hibánkra, ballépésünkre is fény derül(het). A rossz tulajdonságainkkal, ha hibáztunk, sosem könnyű szembenézni. Plusz, kapargatjuk a rossz élményeket, esetleges traumákat fedő felszínt. A feltépett sebek pedig igencsak tudnak fájni.
Viszont nagyon felemelő érzés, amikor az ember egy korábban megoldhatatlannak tűnő szituációt, az ülések során elsajátított módszerrel meg tud oldani, képes határt húzni vagy felismeri az ismétlődő mintázatokat.
Két pont közötti legrövidebb út…
… nem mindig az egyenes. Ugyanígy, egy terápia sem egy határozottan, vonalzóval meghúzott út A és B pont között. Sőt, inkább egy göröngyös és igencsak kacskaringós szerpentinhez tudnám hasonlítani, ahol az út időnként emelkedik, máskor viszont lejt.
Vegyük példaként a családi minták feltérképezését. Itt teljesen mindegy, hogy milyen családi minta, titok bukkan a felszínre, biztosan lesz olyan, ami fáj. Hiszen a szeretteinkről van szó és lehet, hogy rájövünk, még ha nem is szándékosan tették, de fájdalmat, nehézséget okoztak nekünk és ez esetleg még haragot is szülhet irányukba. Ami megint csak egy elég faramuci helyzet, hiszen a nagyszüleinkről, szüleinkről vagy a kedvenc nénikénkről lehet szó.
Mi az, ami teljesen normális a terápia alatt?
Mivel a terápia nem egy, az űrbe kilőtt űrhajó röppályájával megegyező egyenes mentén halad és ível felfelé, teljesen normális, ha időnként úgy érzed:
- nehéz
- néha fájdalmas
- még nincs meg a megoldás, nem haladsz
- esetleg úgy érzed, „visszaestél”, mert 10-ből 1-szer nem tudtad alkalmazni a terápián tanultakat.
Mindezek teljesen normálisak. Biciklizni sem úgy tanul az ember, hogy nyeregbe pattan és már indulhat is a Tour de France-on. Hanem bizony vannak ott is esések szép számmal.
Segíthet, ha nem (egyből) a tökéletesre törekszel, hanem hagysz magadnak időt apró sikerek elérésére, az ezáltali fejlődésre!
Megéri terápiára járni?
A válasz egy hatalmas és egyértelmű IGEN! (És nem csak azért, mert az Életfűszerező alaptémája a pszichológia!) A terápia egy eszköz és lehetőség, hogy jobbá váljunk, képesek legyünk felismerni – példánál maradva – mondjuk egy séma aktiválódását, a rossz beidegződéseinket. Ezáltal képessé tesz minket a változásra és a fejlődésre! Nem utolsó sorban pedig eszközöket ad a kezünkbe, amik segítségével sokkal egyszerűbb dolgunk lesz az életben!
Szeretnél Te is belevágni egy terápiás folyamatba? Töltsd le a ‘Hogyan válassz pszichológust?’ e-bookot.
Téged is érdekel a pszichológia? Jelentkezz az Életfűszerező csapatába!
Szeretnéd, hogy még több értékes tartalmat készítsünk? Támogasd az Életfűszerezőt!