Mért ragaszkodunk a sérelmeinkhez?

Volt már, hogy valaki megsértett és hetekig hónapokig, netán évekig hordoztad a sérelmet magadban? Mért olyan könnyű megsértődni és úgy maradni?

A sérelem

Lehet szándékos vagy véletlen, egy önkéntelen legyintés, szemforgatás, vagy gúnyos megjegyzés, durva bántás: a sérelem tartósan a társunkká szegődhet.

Az ember gyakran saját személye elleni támadásnak, létére jelentő fenyegetésnek éli meg a különvéleményt, pláne ha esetleg némi igazságmorzsát is tartalmaz nyomokban. Az egyik legkönnyebb út az önvédelemre, hogy megsértődünk: nem állunk szóba a másikkal, duzzogunk, kinyilvánítjuk sokféle módon: meg vagyunk bántva! Várjuk, hogy a bántó fél a szőnyeg alatt csúszva, remegő hangon bocsánatért esedezzen, amiért vétett ellenünk. Ez a legritkább esetben fordul elő. Ha az általunk áhított ellentételezés elmarad, bizony hosszú ideig cipelhetjük magunkkal a nemkívánatos puttonyt, amely meghatározza az alaphangulatunkat, beszűkíti a fókuszt, lekorlátozza az életet. Mégis sokan képtelenek letenni és húzzák-vonják maguk után a feloldhatatlan sérelmeket.

Kire haragszunk?

A lelki fájdalom olyan, mint a mély seb: ha egyszer elvágtuk és legközelebb ugyanott beütjük, újra sajogni kezd. Gyakran nem is arra az emberre haragszunk, aki kiváltja az érzést, hanem sokkal régebben, mélyebben gyökerező rossz érzéseink kerítenek hatalmukba ilyenkor, teljesen tudattalanul. Vannak, akik a sértődést tökélyre fejlesztve az egész világra, minden emberre haragszanak, mintegy körülbástyázva önmagukat ezzel a kintről leselkedő veszélyek ellen. A sértettség a legkönnyebb és kényelmesebb módszer arra, hogy egyáltalán ne kelljen elgondolkodnunk és felelősséget vállalnunk semmiért. Hogy ne kelljen a saját életünket alakítani, csak azt hajtogatni, rossz a világ, rosszak az emberek és az áldozatszerepben sütkérezhessünk.

Mit lehet tenni ellene?

Az ember hajlamos egy rossz érzés, egy negatív szituáció miatt az egész világot démonizálni. Pedig ha feltesszük magunknak a kérdéseket: Miért sértődtem meg? Volt igazságalapja a sértésnek? Miért vagyok érzékeny erre a dologra?, akkor a válaszok nyomán közelebb jutunk a feloldáshoz.

Meg kell értenünk, miből fakad, milyen érzés, milyen személy, milyen szituáció társul hozzá, hogy egy adott pillanatban megsértődünk. El kell fogadni saját érzékenységünket, hiszen ha tudjunk magunkról, hogy bizonyos dolgokra, helyzetekre szenzitíven reagálunk, fel lehet készülni rá, lehet dolgozni rajta.

Sokat segíthet az önismeret fejlesztése, a világhoz való hozzáálláson való változtatás. Meg kell tanulni előítéletek nélkül figyelni az embereket, a szituációkat, abban a szellemben, hogy nem minden negatív dolog ellenünk irányul. A mérges, bántó, gúnyolódó emberek problémákkal küzdenek, ők szorulnak segítségre. Nem az a feladatunk, hogy magunkra értelmezzük az arroganciájukat, hiszen lehet, hogy éppen minket találtak meg a feszültséglevezetés eszközeként, de ez mégse nekünk szól. Ez az ő harcuk, energiájuk, amelyhez nincs közünk. Különösen nehéz a virtuális felületeken a mocskolódó, rosszindulatú hozzászólók kezelése. Az ember igazságba vetett hite sérül, ha ezeket magára vonatkoztatja. Az ember alkot, készít valamit, az arctalan tömeg pedig páros lábbal áll bele. Pusztítani mindig sokkal könnyebb, mint teremteni. De attól még a teremtés képvisel értéket.

Vélemény

Egy sérelem, egy rossz élmény sem ér annyit, hogy teherként cipeljük. Vannak megbocsáthatatlan tettek, amiken nem lehet csak úgy túllépni. De ez nem jelenti azt, hogy ezek kell, hogy meghatározzanak minket. A dolgok kizárólag azért történnek meg velünk, hogy tanuljunk önmagunkról, önmagunknak.

Amennyiben érdekelnek hasonló cikkek, iratkozz fel az Életfűszerező Magazin hírlevelére az oldal alján, ugyanis a későbbiekben még több olvasmánnyal jövök családdal és önismerettel kapcsolatos témában.

Leave A Comment