Ismerős az a szituáció, amikor valakinek a frusztrációja rajtad csattan? Csak mert éppen te voltál kéznél és a társadnak éppen rossz napja van és teljesen mindegy mit mondasz, semmi sem lesz jó? Biztos vagyok benne, hogy sajnos igen. Ilyenkor tudnod kell, hogy a szidás, kiabálás, beszólások, a konfliktus igazából nem neked vagy rólad szólnak, hanem a másik frusztrációjáról, lelkiállapotáról.
Miért nem rólad szól?
Nagyon egyszerű. Hiszen az ilyen szituációkat kirobbantó szikrák leginkább semmiségek, mint például egy el nem mosogatott bögre, de leginkább gondolatolvasási képesség hiánya. Hiszen honnan tudjam, hogy valaki elvárna valamit, ha nem mondja? Plusz, ha nyitott szemmel jársz és odafigyelsz a társaidra, látni fogod, hogy a másik frusztrált, fáradt.
Természetesen ezek egyike sem mentség arra, hogy megbántsunk valakit!
Mit tehetsz, ha hasonló konfliktusba kerülsz?
Fel lehet venni a kesztyűt, de nem biztos, hogy érdemes. Úgy gondolom, hogy ha szeretnénk megoldani a problémát, akkor a visszakiabálás, kővel/kenyérrel/bármivel való visszadobálás nem vezet eredményre, csak mélyíti a szakadékot. (Természetesen a megoldáshoz mindig mindkét fél kell, na meg nyíltság és kompromisszumkészség!)
Ami célra vezető lehet, az az asszertív kommunikácó, ami sokszor nehéz, de nagyon fontos! Hiszen ez segít kifejezni a saját érzéseinket, szükségleteinket és nem egyszerűen csak visszatámadni.
Ha legközelebb úgy érzed, szükséged van arra, hogy mégis én vásároljak be, kérlek, szólj!
Ugye, hogy jobban hangzik, mint az „akkor ki is a hülye? hiszen úgy volt, hogy te mész boltba! honnan kellett volna tudnom, hogy mégse mész?” vagy a „jajj, én is dolgoztam, én is fáradt vagyok, mégsem hisztizem!”. Naná, hogy ezek már robbantják is a következő konfliktus-bombát!
Természetesen ez csak akkor ér célt, ha nem pattan vissza azonnal a másikról, mint egy labda a falról.
És az érzések?
Okés, de mi legyen azokkal az érzésekkel, amik egy ilyen szituáció kapcsán ébrednek bennünk? Ilyenkor természetes, ha dühös leszel vagy szomorú, értetlenül állsz a konfliktus előtt vagy csak egyszerűen sírni szeretnél.
Az általános tanács a „nem kell foglalkozni vele!” – Köszi, akkor egy receptet is szeretnék kérni, mert nem tudom, hogyan ne foglalkozzak vele! Hiszen az érzéseink, érzelmeink MINDIG jelen vannak. Olyanok mint egy láthatatlan árnyék. Mindig ott vannak és nem igazán kell hívni őket. Ők a hívatlan vendégek a buliban. Azzal, ha azt sugalmazzuk, hogy felesleges foglalkozni az érzelmeinkkel, nem adunk jó tanácsot! Sem magunknak, se másnak! Plusz, a szitut se fogjuk jobban érteni, ha csak a szőnyeg alá söprünk.
Ahhoz, hogy megéljük az érzelmeinket, érdemes elgondolkodni, hogy most mit is érzek? Inkább dühös vagyok vagy szomorú? Ha dühös, akkor miért éppen ezt érzem? Az érzelemszabályozás lépései alapvető segítséget nyújtanak egy konfliktussal kapcsolatban (IS!), illetve talán a másik fél részéről érthetőbbé teszi azt is, mi volt a problémája. Sokkal könnyebb ténylegesen túltenni magunkat rajta, ha hagyjuk dolgozni az esetleges dühünket vagy csalódottságunkat. Na meg, a későbbiekben ha tudunk beszélgetni a szituációról, megoldást is találhatunk.
Hagyd magadnak megélni az érzéseidet!
Amennyiben te vagy konfliktus origója
Kérj bocsánatot! Kérlek, kérj bocsánatot! Hidd el, akármennyire is nehéz, megéri! Valamint már maga a bocsánatkérés feltételezi, hogy nem sértett királyfiként/királylányként ülsz a trónodon és puffogsz, hogy az egész világ ellened van. Hiszen a sértett királykisasszony/királyfi nem valószínű, hogy bármennyire is nyitott lesz a már említett asszertív kommunikációra, kompromisszumra. Sőt!
Nyilván egy konfliktus mindkét félben ébreszt érzelmeket. Ha nálad robbant a bomba, akkor is szánj pár percet arra, hogy végiggondolod, tényleg a bevásárlás volt a baj, vagy már baromi fáradt, emiatt frusztrált vagy, és a pénztár előtti kígyózó sor csak a szikra volt?
Tanulj a hibáidból! Hiszen ha megtanulod felismerni az intő jeleket és kifejezni a szükségleteidet, mint például, hogy nagy könnyebbség lenne, ha ma a párod vásárolna be és erre meg is kéred, akkor nyert ügyed van! Így nem csak felesleges veszekedéseket, sértődéseket spóroltok meg, de még az asszertív kommunikációt is gyakoroljátok, ami egy nagyon hasznos készség az életben! 😉
Hasznos volt számodra ez a bejegyzés? Iratkozz fel a hírlevélre, hogy elsőként értesülj az újdonságokról és a friss tartalmakról!
Téged is érdekel a pszichológia? Jelentkezz az Életfűszerező csapatába!
Szeretnéd, hogy még több értékes tartalmat készítsünk? Támogasd az Életfűszerezőt!