A kommunikáció a társas kapcsolatok elengedhetetlen feltétele. Mind a verbális, tehát a szavakkal történő, mind a non-verbális, vagyis a hangsúly, gesztusok, stb. Mégis nagyon sokszor van az, hogy elbeszéltünk egymás mellett. És ez problémákat generál, amiből könnyen lesz sértődés.
Egy kis ismétlés – mi is a kommunikáció?
Biztos vagyok benne, hogy mindannyian tanultuk nyelvtan órán azt az ábrát, ami a kommunikáció elemeit és folyamatát foglalta össze. Mielőtt bárki is elmenekülne, nem fogom újra előszedni az ábrát!
Azt viszont fontosnak tartom tisztázni, hogy maga a kommunikáció pontosan mi is (és igen., tisztában vagyok vele, hogy ezt mindenki tudja). A 9. osztályos nyelvtan könyv szerint: A kommunikáció szavunk a ’közzététel, megosztás, megbeszélés’ jelentésű latin communicatio főnévből származik. A kommunikációt tulajdonképpen információ, üzenet átadásaként tudjuk meghatározni.
Érdekes még, hogy a kommunikáció nagyjából 35%-a zajlik a szavak szintjén, a ‘maradék’ 65% pedig non-verbális.
Mi számít hibának a kommunikáció során?
Ha beírod a Google-ba, hogy kommunikációs hiba, 2 440 000 találatot dob ki kapásból, ráadásul számtalan szempont szerint csoportosítva, mint például munka, párkapcsolat, vagy csak úgy általánosságban.
Alapvetően az a kommunikációs hiba, amikor közölni szeretnénk valakivel valamit, de ezt olyan módon tesszük, hogy a másik fél (a fogadó) nem érti meg az üzenetet. Ez a tipikus elbeszéltünk egymás mellett jelensége. Lehet, hogy a szavakat tökéletesen megértette, csak a hangsúly ment félre. Nem mindegy például, hogy kedvesen mondom azt, hogy „ez csodálatos!” vagy kissé bosszúsan. Próbáld csak ki!
Hogy alakulnak ki a kommunikációs hibák?
Végig mehetnénk a kommunikáció összes elemén, a korábban már emlegetett nyelvtani ábrán, de a non-verbális elemeken is. De az nagyon hosszú és unalmas lenne. Plusz biztosan kimaradna valami. Így az alább felsoroltak olyan dolgok lesznek, amikkel gyakran találkozom, így saját tapasztalatom is van róla. Íme:
Nem is mondtad!
Sokszor, főleg szerintem családon belül vagy olyan barátoknál, akik régóta az életünk szerves részét képzik, feltételezzük, hogy fél szavakból is megértjük egymást. Ez néha tényleg így van. De nem mindig! Senki sem gondolatolvasó és egy apró utalásból, gesztusból nem biztos, hogy rájön, mit is szeretnénk.
Ennek a másik vetülete, amikor tényleg elfelejtünk közölni valamit, például, hogy elviszem a kocsit. Csakhogy közben a páromnak is szüksége lenne rá. Nyilván, ha egy hirtelen kialakult szituációról van szó, ami miatt elviszem a kocsit és nincs idő megbeszélni, hogy kinek mikor van rá szüksége, az más. De ha tudom, hogy el akarok menni a barátnőimmel moziba és az esti film után már nincs haza busz, így kocsival mennék, érdemes megkérdezni a másikat, ő mit tervezett az autóval kapcsolatban.
Nincs meg a közös valóság
Tudom, azt mondtam, hogy nem nyomom le a teljes nyelvtan könyvet, de ez a kifejezés szerintem hihetetlenül találó! Mit is jelent ez? Egyszerűen annyit, hogy az egyik fél beszél valamiről, amiről nekem halvány lila gőzöm sincs.
Ez van olyankor, amikor valaki az autókról kezd el beszélni nekem. Néha még most sem tudom, milyen márkájú a kocsink, ami vagy 3 éve megvan… De ugyanez a helyzet akkor is, amikor az egyetemről kérdeznek. Mivel leginkább orvosokkal és orvostanhallgatókkal beszélgetek, sokszor használok olyan kifejezéseket, amik nem az egészségügyben dolgozóknak/tanulóknak teljesen ismeretlenek. Nyilván ez nem azért van, hogy azt éreztessem másokkal, hogy mennyivel műveltebb vagyok, hanem, mert a szűkebb környezetem napi szinten használja mondjuk a stroke kifejezést. Ilyenkor, ha odafigyelünk a beszélgető partnerünkre, akkor észrevehetjük, hogy elvesztette a fonalat és kérdezzük meg, hogy tudja-e miről beszélünk. Vagy fordított helyzetben nyugodtan kérdezzük meg, hogy most pontosan miről is van szó!
Nem merjük megmondani az igazat
Volt már veled olyan, hogy hívtak valahová, de nagyon nem volt kedved menni? Velem igen. Ilyen esetben szerintem az a tiszta, ha megmondom, hogy „ne haragudj, de nem szeretnék menni” vagy nem érek rá, ha tényleg nem.
De ha elhitetjük, hogy amúgy benne van a pakliban, hogy megyünk és számít ránk, akkor sokkal kellemetlenebb lesz a koncert előtt pár nappal közölni, hogy „ja, bocs, mégse”. Főleg, ha már a jegyek is megvannak…
Nem figyelünk a társunkra
Ezt szerintem nem nagyon kell magyarázni. rengeteg kommunikációs hiba ered abból, hogy millió felé figyelünk (multitasking ugye…) és nem jut el minden információ. Ha ez gyakran előfordul veled, próbálj tudatosan odafigyelni arra, hogy egyszerre csak egy dologgal foglalkozz!
A végtelenségig lehetne ragozni a témát és biztos vagyok abban is, hogy számtalan olyan dolog előjönne, amiket eddig nem vettem észre. Összességében úgy gondolom, hogy mind érintettek vagyunk a kommunikációs hibákkal kapcsolatban, mind követünk el hibákat a kommunikáció során, de ha odafigyelünk egymásra, minimalizálni tudjuk az ezekből eredő félreértéseket.
Iratkozz fel az Életfűszerező hírlevelére, hogy elsőként értesülj a legújabb cikkekről, podcast epizódokról és mindenről, ami Életfűszerező!
Érdekel a pszichológia? Esetleg Te magad is pszichológus, pszichológus hallgató vagy? Szeretnéd minél több emberhez eljuttatni a tudásodat? Legyél az Életfűszerező szakmai tagja! A részletekről bővebben itt tudsz olvasni.