Sokan éveken keresztül kínlódnak boldogtalan párkapcsolatban, reménykedve vagy már a reményt is feladva. Miért olyan nehéz kilépni a rossz kapcsolatból?
Megszokás
Ragaszkodunk a megszokott dolgainkhoz, a tárgyainkhoz, a minket körülvevő emberekhez. Ez egyfajta biztonságérzetet ad: tudjuk mit hol találunk, kitől mit várhatunk stb, amihez hamis nyugalom-képzet társul az emberben: amit ismerek, az nem okozhat meglepetést, nem borítja fel az életemet.
Félelem a változástól
Az ember hajlamos könnyebben vállalni a biztos rosszat, mint a bizonytalan jót. Amit már ismerünk, azt úgy érezzük tudjuk valamennyire kezelni, még ha ez lemondásokkal is jár. Az új, az ismeretlen félelmetes, mert amíg nem ölt testet, addig képesek vagyunk hatalmasra növeszteni a rémképét, és a legrosszabb forgatókönyvekben gondolkodni. Ezt a vonalat csak átlépni nagyon nehéz: ha már konkrétumokkal találkozunk, tudunk a megoldási módszereken dolgozni.
Félelem a külvilág véleményétől
A környezet véleménye nagyon tudja befolyásolni az embert. A családi kör, ahol évtizedes házasságok példái vesznek körbe, vagy csak kimondott értékként hagyományozódnak, visszatartó erőként működik a válásnál. Elválni még mindig szégyen, a rosszul működő házasság a családtagok vagy a külvilág szemében nem ok arra, hogy az egyik fél kilépjen. Élénken élnek még azok a hiedelmek, amelyek azt bizonygatják, hogy a nőnek mindent le kell nyelnie, hogy a család ne menjen szét, és a gyerekek tisztességben felnőjenek. Ezekkel az eszmékkel szembemenni, okként a saját önző boldogtalanságot felhozva – finoman szólva nem szimpatikus az embereknek. Sok bántás és kritika érheti az embert olyanoktól, akik maguk is boldogtalanok, de önigazolást keresnek.
Kudarc megélése
Sokkal könnyebb a külvilág felé mutatni, hogy milyen szép kapcsolatban élünk, – még ha az egy nagy hazugság is – mint felvállalni a valóságot. A valóság felvállalása saját magunkban kell, hogy elkezdődjön, mentegetőzések, elleplezések nélkül. Be kel vallani magunknak, hogy kudarcot vallottunk ezzel a kapcsolattal, ez pedig nehéz.
Félelem attól, hogy nem találunk jobb párt
Az ember egy boldogtalan párkapcsolatban nagy eséllyel elveszíti az önbizalmát, hiszen nem kapja meg azokat a dolgokat a párjától, amikre vágyik. A sztereotípiák sem segítenek, és a csalódás miatti bizalmatlanság sem az ellenkező nem iránt. Az önbizalomhiány miatt megkérdőjelezzük saját képességünket arra, hogy legközelebb jobbat választunk. Minél későbbi korban lépünk ki a kapcsolatból, annál nehezebb a párkeresés. Az egyedülállóság intézménye sem tűnik túl csábítónak.
Félelem az újrakezdés nehézségeitől
A szakítástól nagyon vissza tudják rettenteni az embereket az anyagi következmények. Amit együtt megteremtettek a felek, azt el kell valahogy osztani. Újrakezdeni, újraépíteni, gyakran plusz terhek vállalásával sikerül. Senki nem szeret visszakerülni egy alacsonyabb egzisztenciális szintre. Ahol gyerek van, ott még nehezebb az új élet kialakítása.
Beletörődés a sorsunkba
A boldogtalan párkapcsolatban megtépázott önbecsülésünk eredményeként támadhatnak olyan magyarázatként szolgáló gondolataink, hogy nem érdemlünk jobbat, mi tehetünk róla, hogy tönkrement a kapcsolat, pláne, ha ezt a másik fél még rendre erősíti is bennünk. Ezek a gondolatok próbálnak értelmet keresni az értelmetlennek, de nagyon visszahúzzák az embert.
Félelem a következményektől
Utolsóként tettem a felsorolásba, mert szerencsére nem általános. De sajnos vannak olyan bántalmazó felek, akik nem hagyják a másikat csak úgy kisétálni, hanem fenyegetésekkel, lelki terrorral, esetleg fizikai bántalmazással gondolják marasztalni a távozót. Az atrocitásoktól való félelemnek van realitása, hiszen az ilyen kapcsolatokból nagyon nehéz kiszabadulni, de most nem témánk a bántalmazó kapcsolat feltárása, így nem foglalkozom ezzel részletesen.
Most jöhetnek azok a gondolatok, amik erőt adnak a továbblépéshez!
Idő
Rá kell eszmélni, hogy az időnk véges! Ha évek múlnak el változás nélkül, úgy hogy minden lehetőt megtettünk a kapcsolat megmentése érdekében, értelmetlen arra várni tovább, hogy megjavuljon. Értékes éveink telnek el boldogtalanul, reménytelenül. Ha ebben a pillanatban feltennénk magunknak a kérdést, hogy ha ma baleset érne és meghalnánk, vajon úgy mennénk el ebből a világból, hogy kihasználtuk a lehetőségeinket? Élveztük az életünket? Boldogan halnánk meg?
Lehetőség a boldogságra
Az a tény, hogy nem működött egy bizonyos emberrel a kapcsolatunk még nem jelenti azt, hogy nem is lehetünk soha boldogok. Csupán annyit jelent, hogy nem a megfelelő párt választottuk magunk mellé. A másik is lehet, hogy sokkal boldogabb lesz egy másik oldalán. Vagy nem. Ez már rajta múlik. De a saját lehetőségünket a boldogságra nem szabad elvesztegetni.
Nem szabad csak magunkat okolni
Minden kapcsolatért két ember felelős. Nem szabad magunkat ostorozni azért, mert mi teszünk pontot a végére. Gyakori felállás, hogy a kapcsolatban az egyik fél kellemesen, nyugodtan el van, nem foglalkozik a másik jelzéseivel, aki egyedül cipeli a terheket és próbál meg mindent a kapcsolat megmentésért. Egyedül nem lehet megjavítani egy kapcsolatot se. Ha a másik fél nem partner a változtatásban, az erőfeszítésben, nem fog sikerülni.
Távoltartani a rosszakarókat
Mindig vannak olyan emberek, akik örülnek mások nyomorának. Ha nem nyíltan, akkor burkoltan adják a jeleket. Minden olyan embertől, aki nem a boldogságunkat szeretné, hanem csak bántani, kritizálni, még mélyebbre lökni, az Isten mentsen meg! Ki kell kukázni azokat a kapcsolatokat, amik lehúznak, nincsen szükség ellendrukkerekre!
Tervek, célok kitűzése, megvalósítása a változás megkönnyítése érdekében
Az anyagi nehézségek áthidalására – pláne, ha van gyermek is – terveket kell szőni. Jobban fizető munkahely keresése, családtagokhoz költözés, stb., kell, hogy legyen egy komplett forgatókönyv a fejünkben. Előre eltervezni, elrendezni a dolgokat, megkönnyíti a váltást.
Türelem, megértés magunkkal
A szakítás megviseli azt a felet is, aki kilép a kapcsolatból. Lesznek fájdalmas, önmarcangoló pillanatok, amikor időt kell adni önmagunknak. Türelmesnek kell lenni saját negatív érzelmeinkkel szemben, és ki kell tartani a döntés mellett, akármilyen csábító a visszaút. Emlékezni kell rá, miért megyünk át jelenleg ezen a nehéz időszakon: azért, hogy a későbbiekben boldog, harmonikus életet élhessünk, amit megérdemlünk.
Amennyiben érdekelnek hasonló cikkek, iratkozz fel az Életfűszerező Magazin hírlevelére az oldal alján, ugyanis a későbbiekben még több olvasmánnyal jövök családdal és önismerettel kapcsolatos témában.
1 Ping/Trackback