Hogyan húzd meg a határaidat?

A határhúzás, az önmagáért való kiállás sok ember számára nehéz feladat. Vannak akik azt tanulták meg, hogy csak akkor tudják képviselni magukat, ha agresszívek és a másik ember felett kifejezik a hatalmukat. Mások passzívak és nem mernek nemet mondani akkor sem, ha másik páros lábbal tapos rajtuk. És vannak olyan emberek is, akik nyíltan nem merik felvállalni, hogy mit szeretnének és mit nem, de célozgatnak, szurkálódnak és panaszkodnak.

Kevés olyan ember van, akinek kisujjában van a határhúzás és mindenkivel szemben eredményesen tudja képviselni magát, anélkül, hogy a másik határait ezzel megsértené.

Ezzel a cikkel az a célom, hogy Te ebbe a kisebbségbe tartozz és megtanulj kiállni magadért a pároddal, a barátaiddal és a főnököddel szemben is, ha szükséges.

Mit jelent a határhúzás?

A határhúzás több dolgot is jelent. Egyrészt azt, hogy nemet tudsz mondani arra, amire nem szívesen mondasz igent. Másrészt azt, hogy ki tudod fejezni egyértelműen az igényeidet, szükségleteidet, illetve meg tudod mondani a másiknak, hogy az, amit csinál, neked nem fér bele. Harmadrészt pedig idetartozik az is, hogy magabiztosan ki mered nyilvánítani a véleményed, fel tudod vállalni magad.

Nagyon fontos, hogy a határhúzás nem lehet egy agresszív cselekedet, nem sérthetsz meg vele másokat!

Addig húzhatod meg a saját határaidat, amíg nem sérted vele meg mások határait.

Miért fontos a határhúzás?

A határaidat kijelölni saját magad és a többi ember miatt is fontos. A határhúzás elkerülhetetlen, ha jól akarod magad érezni a bőrödben, illetve ha jó kapcsolatokat akarsz ápolni a környezetedben élőkkel. Minden egészséges kapcsolat alapja az egyensúly és a másik tiszteletben tartása. E kettő pedig mindkét fél felelőssége.

A határaidat meghúzni és kiállni magadért csak akkor fogsz tudni, ha tisztában vagy azzal, hogy ki vagy te, mit szeretnél és mi az, ami nem fér bele neked. Persze ezekre a kérdésekre nagyon nehéz válaszolni, ha gyerekkorodtól kezdve úgy nőttél fel, hogy másokért kellett feláldoznod magadat vagy éppen semmiben nem volt szabad döntési lehetőséged. Ilyenkor sokat tud segíteni egy pszichológus, aki végigkísér a saját magad felé vezető úton.

Miért félsz kiállni magadért?

Ha nehézséget okoz számodra, hogy kiállj magadért, érdemes feltenned magadnak a kérdést: mi a legrosszabb, ami történhet? Ha azonosítani tudod a félelmedet, sokkal könnyebb lesz megközelítened a problémát.

Attól félsz, hogy a másik megbántódik? Vagy attól, hogy megharagszik és elhagy? Vagy esetleg kirúgnak a munkahelyedről? Netán a lehetséges konfliktus ijeszt meg?

Fogalmazd meg pontosan, hogy mitől is rettegsz, mert akkor tudni fogod, hogy mi az a gát, amit le kell bontanod.

Ha attól félsz, hogy megbántod a másikat…

Ebben az esetben valószínűleg azzal van problémád, hogy túlzottan önfeláldozó vagy és emiatt nem tudod meghúzni a határaidat. Ilyenkor a következő gondolatot fontos tudatosítanod:

Csak a saját tetteidért tartozol felelősséggel, a másik érzéseiért, gondolataiért nem!

Tehát az igenis a Te felelősséged, hogy mit teszel, hogyan kommunikálsz a másikkal, de azért nem vállalhatsz felelősséget, hogy ez benne hogyan csapódik le. Hiszen arra nincs ráhatásod, nem tudod befolyásolni.

Az önfeláldozás halmazába tartozik az is, ha azért nem mersz nemet mondani a másiknak, mert félted, hogy képtelen elvégezni ő azt a feladatot vagy meg akarod kímélni a kellemetlenségektől.

Ne felejtsd el, hogy a te igényeid is éppen annyira fontosak, mint a másiké. 

Nem kell megmentened őt, nem kell átvállalnod feladatokat tőle, amikkel ő is meg tud küzdeni. 

Ha a megtorlástól félsz…

Ebben az esetben túlzott behódolás, alárendelődés jellemző rád. Az önfeláldozással ellentétben ez nem önkéntes, csak azért nem mondasz nemet, mert félsz a következményektől, a másik haragjától, bosszújától.

Valószínűleg olyan környezetben nőttél fel, ahol kénytelen voltál alárendelődni és felnőttkorodra ez a szokásoddá vált. Azonban ez bosszant, dühít, de a félelem erősebb.

Fontos felmérned, hogy reális-e adott helyzetekben a megtorlástól való félelmed vagy csak a korábbi tapasztalataidat vetíted ki a jelen helyzetre. Fontos, hogy találj egy biztonságos közeget, ahol a gyerekkorodban tapasztaltakkal ellentétes tapasztalatokat szerezhetsz. Legyen ez egy partner, akinek fontos, hogy jól érezd magad és aki szeretné, hogy önálló és magabiztos legyél. Lehetnek barátok is, akik adnak a véleményedre és szeretnek.

Hogyan győzd le a félelmed és húzd meg a határaidat?

A legoptimálisabb, ha úgy tudod a másik felé közvetíteni a határaidat, hogy közben sem Te, sem ő nem sérül. Éppen ezért nem lehet az a megoldás, hogy az eddigi passzív viselkedésedet agresszívre cseréled te hágod át mások határait. A helyzetek helyes kezelése az asszertivitásban rejlik.

Ehhez elengedhetetlen, hogy tisztában legyél saját magaddal. Pontosan tudd, hogy mi oké neked és mi nem. Tudd, hogyan érzed szeretve és megbecsülve magad.

1. lépés: Listakészítés

Készíts egy listát azokról a helyzetekről, ahol ki kell állnod magadért. Próbáld meg minél konkrétabban megfogalmazni, hogy mit kell tenned.

Nézzünk meg egy példa-listát:

  • Megmondani Krisztinek, hogy zavar, hogy mindig legalább negyedórát késik a találkozóinkról.

  • Fizetésemelést kérni.

  • Nemet mondani az öcsémnek, amikor megint kölcsönkér tőlem.

  • Megvédeni magam a családi rendezvényen, amikor arra terelődik a szó, hogy miért nem vagyok még férjnél.

  • Megkérni Bélát, hogy ne csak mindig az én kocsimmal menjünk dolgozni, hanem felesben az övével is.

Ezután értékeld 1 és 10 között, hogy mennyire tűnnek nehéznek az egyes feladatok. 1-es írj ahhoz, amelyik nagyon könnyű, 10-est pedig oda, ami elképzelhetetlenül nehéz.

Érdemes azt is leírnod azt is mindegyik elemnél, hogy miért fontos neked ez, milyen érzések vannak jelen benned, mit szeretnél elérni és minek a bekövetkeztétől tartasz.

Például:

Megmondani Krisztinek, hogy zavar, hogy mindig legalább negyedórát késik a találkozóinkról.

Nehézség: 6

Miért fontos?: Feleslegesen kell várnom, azalatt az idő alatt akár mást is csinálhatnék. Illetve zavar az is, hogy így kevesebb időnk van beszélgetni.

Érzések: frusztráció, düh, szomorúság (mert ebből azt gondolom, hogy nem vagyok elég fontos neki, hogy időben megérkezzen)

Cél: Jöjjön időben Kriszti vagy legalább lássam rajta, hogy valóban sajnálja.

Félek: Attól, hogy kiakad, kiabálni kezd velem és a fejemhez vágja, hogy fontosabb dolgok is vannak az életében, mint a velem való találkozások.

2. lépés: Gondolatok valóságvizsgálata

Ha konkrétan megfogalmaztad a félelmed, rá tudsz nézni arra, hogy mennyire van valóságalapja, mennyire reális vagy éppen irreális az adott félelem. Előfordulhat például, hogy gyerekkorodban a szüleid azt az üzenetet közvetítették feléd, hogy nem vagy elég fontos nekik, helyette inkább a munkájukkal foglalkoztak. Ha pedig kérted, hogy játsszanak veled vagy segítsenek a leckédben, mérgesen rád szóltak, hogy dolgoznak és az fontosabb, mint a játék.

Az, hogy milyen környezetben nőttünk fel, meghatározza azt, hogy mit gondolunk a világról.

Fontos azonban tudatosan belátni azt, hogy attól, hogy a szüleid így viselkedtek, a többi ember nem biztos, hogy így fog.

3. lépés: Értékek összegyűjtése

Ugyanolyan ember vagy, mint bárki más. Ugyanannyi jogod van az igényeid, szükségleteid kifejezéséhez, mint bárki másnak!

Gyűjtsd össze az értékeidet, jó tulajdonságaidat. Amíg nem hiszed el, hogy értékes vagy és jogod van kiállni magadért, nem fogod tudni megtenni a szükséges lépéseket.

Példa:

Fontos vagyok Krisztinek, szereti a találkozóinkat, beszélgetéseinket, mert mindig meghallgatom, meg tudom nevettetni. Az emberek szeretnek velem találkozni, mások nem is szoktak késni. Megérdemlem, hogy megtiszteljen Kriszti azzal, hogy időben megérkezik a megbeszélt időpontra, én is mindig időben érkezem.

Teljes jogon kérhetek fizetésemelést, hiszen már több, mint 5 éve dolgozom a cégnél, plusz projekteket is viszek és számos partneri kapcsolatot köszönhet nekem a vállalat.

Akár minden listaponthoz kapcsolódóan megfogalmazhatod az értékeidet, de csinálhatod összesítve is.

4. lépés: Végigmenni a listán

Ha minden fenti lépéssel megvagy, nincs más hátra, mint elkezdeni megvalósítani a tervedet és nekilátni a határhúzásnak.

Kezdd a legkönnyebb feladatokkal, amik csak apró szorongást okoznak. Csinálj meg több ilyet és csak akkor térj át a következő fokozatra, ha már könnyedén ki tudsz állni magadért az alacsony számmal jelölt helyzetekben. Ne sürgesd magad! Inkább haladj lassan, de magabiztosan.

Ha végeztél egy adott szinttel, de nem érzed még késznek magad, hogy feljebb lépj, próbálj keresni további helyzeteket, amiken még gyakorolhatsz.

A gyakorlások során törekedj az asszertív kommunikációra. Úgy fogalmazd meg a mondanivalódat, hogy kerüld a minősítést és az általánosítást. Helyette a konkrét szituációról beszélj, fogalmazd meg a megjelenő érzéseidet és kérd meg a másikat egy alternatív viselkedésre.

Például:

Kriszti, megint késtél, több, mint negyedórát vártam rád. Nagyon kellemetlen ez nekem, két okból is. Egyrészt dühös vagyok, hogy feleslegesen ülök itt, miközben még maradhattam volna a munkahelyemen és megcsinálhattam volna egy feladatot. Másrészt szomorúság is van bennem, mert a rendszeres késéseidből arra következtetek, hogy nem tartod elég fontosnak a találkozóinkat, hogy időben ideérj. Arra szeretnélek kérni, hogy a továbbiakban ne késs vagy beszéljünk meg akkor másik időpontot, amihez jobban tudod tartani magad.

Mire számíts, amikor elkezdesz kiállni magadért?

Kezdetben előfordulhat, hogy megrökönyödnek az emberek, hiszen nem szokták meg azt, hogy képviseled magad. Elképzelhető, hogy kellemetlenül fogják érezni magukat és ennek hangot is adnak. Azonban ne hagyd, hogy ez elbizonytalanítson, ha mindent jól csináltál. Azért reagálnak így, mert megbomolni látszik a status quo. Az elején ez nekik nem előnyös, hiszen ők inkább haszonélvezői voltak ennek a kapcsolatnak, míg te sokkal többet dolgoztál. Később azonban elkezdik ők is érezni, hogy az egyensúlyi állapot felé haladtok, és mivel fontos vagy nekik, hajlandóak tenni is ezért.

Persze érdemes észben tartani, hogy lesz olyan kapcsolat, ami nem éli ezt túl. Azonban nem érdemes ahhoz ragaszkodni, ha a másik fél annyira nem tisztel, hogy képtelen változtatni, felelősséget vállalni saját magáért, a kapcsolatotokért.

Értékes vagy és megérdemled, hogy olyan emberek legyenek körülötted, akik szintén így tekintenek rád. Akik nem csak kapni akarnak tőled, hanem hajlandóak adni is.

Végezetül pedig, ne csüggedj, ha nehéznek érzed az utat, minél többet gyakorlod, annál jobb leszel benne és annál jobban fogod érezni magad a kapcsolataidban. 

 

Tetszett a cikk? Böngéssz a korábbiak között és iratkozz fel a hírlevélre, hogy hétfő reggel egyenesen a postaládádba repüljön a legfrissebb bejegyzés.

Érdekel a pszichológia? Esetleg Te magad is pszichológus, pszichológus hallgató vagy? Szeretnéd minél több emberhez eljuttatni a tudásodat? Legyél az Életfűszerező szakmai tagja! A részletekről bővebben itt tudsz olvasni.

Leave A Comment