A gyász mindannyiunk életében megjelenik előbb vagy utóbb. Elkerülhetetlen. Hiszen mindannyiunkat érnek veszteségek. A veszteségeket pedig árnyékként követi a gyász.
Mi a gyász?
A gyász, gyászol szavakat leginkább halálesetekkel kapcsolatban használjuk, amikor egy szeretett személy elvesztéséről van szó. De gyászolhatjuk egy kapcsolat végét, azt, hogy a nagy Ő-nek hitt illető mégsem minket választott, barátságok végét, de a munkahelyünk elvesztését (ez akár önszántunkból, akár akaratunkon kívül történt).
Vagyis a gyász a veszteséget követő reakcióink, érzelmeink összessége és az ezek elfogadására, feldolgozására szolgáló időszakot jelöli.
A gyász fázisai
A gyász nem egy lineáris folyamat, inkább hasonlít egy igencsak kanyargós hullámvasúthoz. Mégis meghatározhatunk 5 szakaszt, amiknek a múlt század világszerte ismert svájci pszichiátere Elizabeth Kübler-Ross, a gyász 5 fázisa nevet adta.
A gyász fázisai:
- Tagadás
- Harag
- Alkudozás
- Depresszió
- Elfogadás
Bizonyára ismerősek és könnyen behelyettesíthetőek az egyes fázisokhoz a következő mondatok: „biztos csak valami tévedés történt, nem is ő ült a kocsiban”, „ha megígérem, hogy legközelebb nem szólok a mosogatás miatt, mégse szakítunk” vagy „ez az egész a te hibád!”, de ide tartozik a mi lett volna ha? című megválaszolhatatlan kérdés is.
A fázisok nem biztos, hogy a fent leírt sorrendben követik egymást, sőt az sem biztos, hogy mindenki átéli az összeset. Arról nem is beszélve, hogy a tagadás lehet, hogy 3 napig tart, míg harag 2 hétig, így felesleges azt várni, hogy mint egy sorminta, azonos időszak elteltével váltják majd egymást, mert szinte biztosan nem így lesz. Nem véletlenül használtam előbb a hullámvasút-hasonlatot.
Hogyan gyászoljunk?
Régen egészen sok eszköz állta az emberek rendelkezésére, például egy haláleset kapcsán, hiszen megvoltak az ehhez kapcsolódó szokások és a külvilág felé is sokkal egyértelműbb volt a gyász kifejezése. Gondoljunk csak a siratóasszonyokra, az elhunyt felravatalozására, de feketét se hordott mindenki, csak az, aki gyászolt. A 21. századra ezeknek a szokásoknak a nagy része kikopott vagy átalakult.
Arra, hogy hogyan „kell” gyászolni, nincs egyértelműen jó vagy rossz válasz.
Hiszen mindannyian különbözőek vagyunk, ezért a gyászunk sem lesz ugyanolyan. Van akinek az a legjobb, ha békén hagyják a szomorúságával és nem kérdezgetik állandóan, hogy jól van-e? Ellenben más inkább kibeszéli magából, akár szakembert is felkeres. Sőt, egyre többen gyászolnak online, osztanak meg emlékeket, állítanak össze fotó montázsokat, de a koporsóval készült szelfik sem a képzelet szüleményei.
Úgy gondolom, hogy gyászolni nem lehet jól vagy rosszul, sőt végképp nem kell jól vagy rosszul csinálni! Éppen azért, amiért az érzelmeinket is ezerféleképpen éljük meg, úgy a gyászunkat is. Nincs jó vagy rossz „módszer”! Az elengedés mindenképpen nehéz.
Mit mondjunk vagy tegyünk, ha valaki gyászol a környezetünkben?
Vannak a bevett formulák, mint „az őszinte részvétem”, a „már jobb helyen van” és „hidd el, így a legjobb”. Plusz hajlamosak vagyunk – nem csak egy gyászolóval szemben, hanem úgy általánosságban – a saját szemszögünkből szemlélni a helyzetet, így gyakran és gyorsan előkerülnek a „tudom mit érzel, amikor én ilyen helyzetben voltam…” kezdetű mondatok. Együtt érzőnek szánt, de nem biztos, hogy annak sikeredő mondatok ezek, amikkel nem biztos, hogy segítjük a gyászolót.
Sokkal fontosabb, hogy a gyászolónak mire van szüksége, mert nem mindenkinek tudunk ugyanúgy segíteni. Vagy az se mindegy, hogy az illető szeretne-e segítő kezeket maga mellé. Ha megkérdezzük, segíthetünk-e? vagy felajánljuk, hogy ott vagyunk, ha szükség lenne ránk, akkor azzal az együttérzésünket is kifejeztük, de a gyászolót és az érzéseit is tiszteletben tartottuk.
Szeretnél Te is belevágni egy terápiás folyamatba? Töltsd le a ‘Hogyan válassz pszichológust?’ e-bookot.
Téged is érdekel a pszichológia? Jelentkezz az Életfűszerező csapatába!
Szeretnéd, hogy még több értékes tartalmat készítsünk? Támogasd az Életfűszerezőt!