Mennyit szoktál gondolkodni, mielőtt posztolsz egy fotót a neten? Ezt megelőzően mennyi időt és energiát teszel egy kép elkészítésébe? Ha nem is órákat, akkor is biztos vagyok benne, hogy nem megy ki minden gondolkodás nélkül az Instagramra vagy a Facebookra (vagy bármilyen másik újabb közösségi média platformra, amit nem ismerek).
Fotók özöne
A közösségi média a világ legboldogabb embereinek szigete. Vagyis a legboldogabbnak tűnő embereké. Mikor is láttam bármelyik ismerősömnél/követőmnél olyan fotót, amin sír? Szinte biztos, hogy soha. Hiszen a közösségi média tulajdonképpen egyfajta naplóként funkcionál, aminél mintha szabály lenne, hogy csak örömteli pillanatokat oszthatunk meg. Ez visszavezethető oda is, hogy nehezen tudunk mint kezdeni azzal, ha valaki kifejezi a valós, esetleg negatív érzéseit, esetleg sírni látjuk. (Természetesen mindig van kivétel, de nagy általánosságban nem ez a jellemző.)
Úgyhogy az internet tele van mosolygós fotókkal, amik az életünk nagy élményeit, büszkeségeit, örömteli pillanatait mutatják meg az ismerősöknek. Amivel nincs is semmi baj!
A probléma ott kezdődik, amikor olyan képek kerülnek ki, amit a fotó szereplője/szereplői nem szerettek volna nyilvánosság elé tárni.
Miért KELL kérdezni?
Itt nem kell feltétlenül nagyon kínos vagy kompromittáló fotókra gondolni! Elég, ha valaki nem szereti, amikor fotózzák, vagy csak nem szeretne megosztani önmagáról képeket mindenkivel. De filmekben gyakran elhangzik az is, hogy „ez a jobbik profilom, csak ebből az irányból fotózzon!” – ezt általában poénnak szánják, mégis könnyen előfordulhat, hogy egy friss pattanás miatt aktuálissá válik a jobbik felem dolog. De egy városi rendezvényen sört kortyolgató ügyvédre könnyen rásüthetik, hogy „na, ez is iszik!”.
A fotó nem csak azé, aki készíti, hanem azé is, aki rajta van.
A fogasról sem kapom le az első kezem ügyébe akadó kabátot, ha mégis szükségem lenne a szomszédoméra, elkérem tőle, nem?
Ha megkérdezzük, hogy feltehetjük-e a közös fotónkat, akkor azzal tiszteletben tartjuk a társunkat és megadjuk neki a lehetőséget arra, hogy nemet mondjon, határt húzzon!
Babafotók özöne
Ami egyszer felkerül az internetre, az örökre ott marad. Hangzik a mondás. Nem tudom, hogy tényleg így van-e, de nagyon valószínűnek tartom. A rosszul beállított, kellemetlen pillanatban elkapott fotók mellett ott vannak a babafotók. Természetes, hogy minden szülő szeretne megosztani valami a gyermekéről. Nem is erre gondoltam. Hanem amikor szinte a gyermek minden pillanata a nagyközönség elé van tárva a bilizéstől a pucér fürdőzésig. Biztos, hogy 15-20 éves korában cukinak fogja találni a képen szereplő, akkor már kamasz vagy fiatal felnőtt, hogy több száz ember lájkolta, amint a kis medencében pancsol?
Mivel egy kisbaba nem fogja tudni szavakkal kifejezni, hogy mit szeretne, ezért szerintem az a legcélravezetőbb, ha arra gondolunk, hogy én vajon örültem volna, ha rólam osztottak volna meg a szüleink minden nap 3 fotót?
Összkép
Mivel a saját képeink közül is igyekszünk a lehető legelőnyösebbeket megosztani, mielőtt egy olyan fotót posztolunk, amin nem csak mi vagyunk, gondolatban pipálgassuk ki a következő tételeket a listánkon:
- Megkérdeztem a többieket, hogy kimehet-e a kép a netre?
- Az első kérdésre minden szereplő válasza igen?
- Én örülnék neki, ha a megkérdezésem nélkül posztolnának rólam?
- Örülnék, ha egy ugyanilyen kép kerülne ki rólam, mint amilyet posztolni készülök?
Ha ezeket a tételeket kipipálgattuk és kielégítő válaszokat kaptunk a valóságban is feltett kérdésekre, akkor mehet az a feltöltés.
Hasznos volt számodra ez a bejegyzés? Iratkozz fel a hírlevélre, hogy elsőként értesülj az újdonságokról és a friss tartalmakról!
Téged is érdekel a pszichológia? Jelentkezz az Életfűszerező csapatába!
Szeretnéd, hogy még több értékes tartalmat készítsünk? Támogasd az Életfűszerezőt!