Miért vannak előítéleteink?

Észre sem vesszük, az életünket mégis millió előfeltevés, előítélet szövi át. Első pillantásra alkotunk véleményt – nem, külső, kor, iskolázottság, nemi hovatartozás és sok egyéb alapján. Úgy működik ez a fejükben, mint egy enciklopédia – a társított tulajdonság, címke azonnal felugrik. De miért ilyen könnyű ítélkezni mások felett?

Az előítélet természetes

Az előítéletek önvédelmi funkciót szolgálnak: az ember biztonságérzetét próbálják fokozni, mint egy védőháló. Az agynak gondolkodnia sem kell, hogy az általa észlelt személy veszélyt jelenthet-e, vagy nem, azonnal feldobja a társított címkét, így leegyszerűsítve a döntést. Az ítélkezés azonnal végbe megy. Az előítélet agyunk működéséből fakadó természetes folyamat, haszna a gyors tájékozódás, a hirtelen válaszkészség. Hátránya a kategorizációból adódó felületes döntéshozás, az egyéni tulajdonságok figyelmenkívül hagyása, szélsőséges estekben csoportok megbélyegzése, gyűlöletkeltés, kirekesztés stb.

Kisgyerekként még nincsenek sztereotípiáink: azokat növekedve szüleinktől, környezetünktől, kortárscsoportoktól elsajátítjuk a szocializációs folyamat részeként. Ugyanolyan íratlan szabályok, mint az, hogy: Ne mássz fel a kerítésre! Ne játssz azzal a kisfiúval/kislánnyal! Mire megtanuljuk a rendszert, az előítélet automatikusan működik. Ez nem azért van így, mert rossz emberek vagyunk, hanem mert az agyunk így üzemel. A gondot az jelenti, ha valaki megmarad a tanult rendszerben: nem gondolkodik, csak ítélkezik, mert az gyors biztonságérzetet nyújt számára, nem kell energiát beletenni, nem kell a többség véleményével szembemenni, amely kellemetlen tud lenni. A biztonság, a csoporthoz tartozás evolúciós szükségletünk, mely sokszor együtt jár a többi csoport leértékelésével. Aki megmarad az automatizmus szintjén nagy árat fizet: lemond az egyéni döntés lehetőségéről, beszűkül, csak negatívat, ellenséget lát, elveszíti a nyitottság, a fejlődés lehetőségét.

Overwriting

Az előítéleteket gondolkodással, mérlegeléssel felül lehet írni. Aki azt mondja magáról, hogy nem előítéletes, annál is automatikusan működik ez. Nem az a cél, hogy minden előítéletet teljesen megsemmisítsünk, hiszen lehetnek olyan aspektusok, amelyek az eredeti funkció szerint segíthetik eligazodásunkat. Például nagyon sértő lehet, ha egy idős emberrel úgy beszélünk, mint egy gyerekkel, de igényeit szem előtt tarthatjuk azzal, ha korát figyelembe véve vele szembefordulva, jól hallhatóan kommunikálunk. A megbélyegző, kirekesztő előítéletek nagyon károsak és megnehezítik az emberi kapcsolatokat. Az ilyen sztereotípiákban épp az egyéni sokféleség, az emberi mivoltunkból eredő különbözőség veszik el: sokan nem veszik a fáradságot, hogy a címkék mögé nézzenek. Könnyebb bántani, kinevetni másokat, ezzel erősítve a saját egót.

Kiút az Ördögi körből

Az előítéletesség ördögi köre éppen abban rejlik, hogy aki előítéletes, nem képes megismerni, befogadni a másik embert, ez megakadályozza, hogy saját előítéletét felülbírálja. A kirekesztettség érzése pedig determinálja a negatív mintákat, önbeteljesítő jóslatként működik. Kitörni a tagoknak nagyon nehéz. Azt gondolom, egyéni szinten sokat tehetünk: felelősek vagyunk azért, milyen mintákat adunk a gyermekeinknek, és hogyan állunk hozzá másokhoz. Az előítélet felbukkanását a fejünkben megakadályozni nem tudjuk, de viselkedhetünk előítélet-mentesen, és ez már a mi felelősségünk.

Amennyiben érdekelnek hasonló cikkek, iratkozz fel az Életfűszerező Magazin hírlevelére az oldal alján, ugyanis a későbbiekben még több olvasmánnyal jövök családdal és önismerettel kapcsolatos témában.

Leave A Comment