Minden egyes ember alapvető érzelmi szükségletek birtokában jön erre a világra. Ezek betöltése ugyanolyan fontos, mint a táplálék vagy az alvás iránti igény, mégis hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla. Amikor ezen a szükségletek betöltése nem megfelelő, kezdődnek a pszichés problémák, zavarok.
A sématerápiás megközelítés szerint ezen alapvető érzelmi szükségletek megfelelő betöltöttsége szükséges az egészséges gyermeki fejlődéshez. Ha ez nem tud megtörténni, különböző maladaptív sémák alakulhatnak ki a gyermekben, amik később akadályozzák az egészséges felnőtt működését.
Az alapvető érzelmi szükségletek
- Biztonságos kötődés
- Autonómia, kompetencia és indentitás
- Érzések és szükségletek szabad kifejezése
- Spontaneitás és játék
- Reális határok és önkontroll
Alább megnézzük részletesen is, hogy az egyes érzelmi szükségletek mit takarnak, hogyan lehet megfelelően betölteni és mi történik, ha nincs kielégítve.
Biztonságos kötődés
Ez az alapvető érzelmi szükséglet magában foglal mindenféle kapcsolati igényt, úgy mint a szeretet, törődés, gondoskodás, védelem, megértés, megnyugtatás, elfogadás és természetesen a jelenlét. Magyarul minden kisgyereknek kezdettől fogva szüksége van arra, hogy olyan stabil és kiszámítható emberek vegyék őket körül, akik biztonságot tudnak adni neki, szeretik és elfogadják őt, akiktől számíthat törődésre, vigasztalásra.
A legjobb, ha a gyermekhez való kapcsolódás már az anyaméhben elkezdődik a szülők részéről, mert egyre több kutatás szól arról, hogy számos megszületésünk előtti tapasztalatunk befolyásolja tudattalanul a felnőtt viselkedésünket.
A szükséglet betöltése sérül, amennyiben a kisgyermek nem tudja megélni, hogy a szülei stabilan mellette van és számíthat rájuk. Ennek oka lehet haláleset, rosszul kivitelezett válás vagy különköltözés, valamilyen (akár mentális) betegség. A kötődés iránti szükséglet megfelelő betöltöttsége akkor is hiányt szenved, ha a gyermek életében jelenlévők nem tudnak érzelmileg ráhangolódni a gyermekre, nem elég empatikusak. Akkor is sérülés következhet be, hogyha a gyermek elutasítottságot, kirekesztettséget él meg a kortársai felől valamilyen okból. Az egyik legszomorúbb eset pedig, amikor nem tud kialakulni a biztonságos kötődés, mert a gyermeket bántják, kihasználják valamilyen formán.
A fentiek következtében a gyermek (és később a felnőtt) megélése az lesz, hogy ő nem szerethető, mások által nem elfogadható, az emberek bántani fogják, nem lehet rájuk számítani. Ezek a hiedelmek természetesen az egyéni konkrét tapasztalatoktól függnek és a hiedelmekből következő viselkedés is egyénileg változó. Összefoglalva, olyan sémák alakulhatnak ki a biztonságos kötődés megtapasztalásának hiányában amik az elszakítottság, illetve elutasítottság érzéséhez vezetnek.
Autonómia, kompetencia és identitás
Másik fontos érzelmi szükséglet, hogy érezhessük, önálló személyek vagyunk saját identitással. Vannak dolgok, amiket szeretünk, míg másokat nem. Tisztában vagyunk a képességeinkkel, megfelelően tudunk teljesíteni, véghezvinni feladatokat. Összességében érezzük, hogy megfelelően tudjuk irányítani az életünket.
Ez akkor tud megtörténni, ha gyerekkorunkban
- megtapasztaltuk, hogy rendelkezünk a céljainkhoz szükséges készségekkel, képességekkel,
- lehetőségünk volt megtanulni a korunkhoz illő önálló döntéseket hozni,
- elismerték a valós képességeinket és bíztattak arra, hogy éljünk velük,
- bátorítottak az önálló cselekvésre, a fejlődésre
- lehetőségünk volt más véleményen lenni
Ha a szüleink a fentieket vagy egy részüket nem tudták megadni vagy valamilyen más okból (pl. tanulási zavar, betegség) nem tudott betöltődni a szükséglet, inkompetensnek, sérülékenynek, kudarcosnak érezhetjük magunkat. Úgy gondolhatjuk, hogy mi nem vihetjük sokra az életben vagy képtelennek tartjuk magunkat a hétköznapi feladatok elvégzésére is. Az is előfordulhat, hogy nem találjuk a helyünket a világban, másoktól függőnek érezzük magunkat.
Érzések és szükségletek szabad kifejezése
Szükségünk van arra is az egészséges fejlődéshez, hogy az érzéseinket, vágyainkat és a szükségleteinket szabadon kifejezhessük és azok megértő fülekre, illetve elfogadásra találjanak. Fontos, hogy legyen lehetőségünk megtanulni az asszertív önérvényesítést, hogy ki tudjunk állni a jogainkért és a véleményünk mellett.
Sérülni tud a szükséglet betöltöttsége, ha a szüleink túlzottan autoriter viselkedésűek voltak, nem hallgatták meg a véleményünket, mindent eldöntöttek helyettünk. Hasonlóan sérülhetünk akkor, ha valamelyik szülőnkre túlságosan tekintettel kellett lenni már egészen kiskorunkban és emiatt kénytelenek voltunk elnyomni a saját vágyainkat, igényeinket. Ugyanez a szükséglet sérül abban az esetben is, amikor azt tanuljuk meg, hogy mások elismerése mindennél fontosabb, emiatt kénytelenek vagyunk egy részünket elrejteni vagy nem a valós érzelmeinket megmutatni.
Ezekben az esetekben a problémák forrása abban áll, hogy túlzottan másokra irányul a figyelmünk, míg a saját érzéseinket és szükségleteinket figyelmen kívül hagyjuk. Olyan hiedelmeink alakulhatnak ki, hogy meg kell hunyászkodnunk mások előtt, a mi érdekeink és vágyaink kevésbé fontosak mint másoké, másoknak szüksége van a mi segítségünkre vagy mások véleménye többet ér, mások véleménye határoz meg minket.
Spontaneitás és játék
A gyermekek a jelenben élnek, és bár fokozatosan meg kell tanulniuk a feladatvégzést, szükségük van arra, hogy játékosak legyenek és ez elfogadásra találjon. Emellett a felnőttkorukban fontos lesz megélniük, hogy a munka mellett pihenésre, lazulásra, feltöltődésre is szükség van. A szülőknek ezt nagyrészt példamutatással, illetve a gyermek spontán, játékos viselkedésének támogatásával kell elősegíteniük.
Azonban ha a szülők egyike vagy mindkettő túl sokat követel, túl keménykezű, nem tud kielégülni ez a szükséglet. Ennek következtében komoly szorongás, perfekcionizmus és kritikusság alakulhat ki. Ez olyan torzított gondolatokkal járhat együtt, minthogy mindig tökéletesen kell teljesíteni, nem szabad hibázni, ilyennek vagy olyannak kell lenni.
Mindemellett a spontaneitás és játék iránti vágy sérül akkor is, amikor a gyermek túl korán találkozik az élet kemény oldalával, esetleg ismétlődően olyan nehézségekkel kell szembenéznie, mint halál, háború, anyagi bizonytalanság. Azonban akkor is ez a szükséglet betöltése szenved hiányt, amikor az előbbiek nem állnak fenn, de a gyermek környezetében élők mégis folyton az élet nehézségeire koncentrálnak. Ilyen esetekben egyfajta tehetetlen, depresszív hozzáállás jelenhet meg, miszerint semminek semmi értelme, a jó dolgok lényegtelenek, a rossz mindig bekövetkezik.
Reális határok és önkontroll
A pszichológia álláspontja szerint a gyereknek szüksége van keretekre, a laissezz-faire nevelés, azaz a túlzott engedékenység, túlzott szabadság inkább a gyermek kárára vágyik. Ugyanis a keretek, szabályok adnak biztonságot, amennyiben azok reálisak. Másrészt ezek segítségével tudja megtanulni a kisgyerek, hogy minden embernek vannak jogai, amiket tiszteletben kell tartani; illetve így tudja elsajátítani az önkontroll, önfegyelem képességét is, ami nélkülözhetetlen a felnőtt életben.
A szükséglet akkor sérül, ha a szülők mindent megengednek a gyereküknek, nem szabnak határt, minden óhajára azonnal ugranak, illetve nem tanítják meg kompromisszumot kötni, mások jogait tiszteletben tartani. Ebben az esetben a gyermek (és később a felnőtt) felsőbbrendűen viselkedhet másokkal, elnyomhatja őket. Másrészt előfordulhat, hogy nem tud megfelelően dolgozni a céljain, mert nem elég kitartó, minimális frusztráció eltűrésére sem képes.
A későbbiekben részletesebben is olvashatsz majd a szükségletek hiányos betöltése nyomán kialakult egyes sémákról. Hogy biztosan ne maradj le, iratkozz fel a hírlevélre.
Mit gondolsz, nálad hogy töltődtek be a fenti szükségletek, van olyan, amelyikben hiányt szenvedtél? Írd meg kommentben, ha van kedved.
Érdekel a pszichológia? Esetleg Te magad is pszichológus, pszichológus hallgató vagy? Szeretnéd minél több emberhez eljuttatni a tudásodat? Legyél az Életfűszerező szakmai tagja! A részletekről bővebben itt tudsz olvasni.